2015. november 23., hétfő

Pozitívnak lenni, néha igenis negatív!


Légy pozitív!
Gondolkozz pozitívan!

Alapvetően optimista vagyok, a legcudarabb helyzetben is képes vagyok meglátni azt ami jó, ami vezet valahová, vagy csak kivezet valamiből.
Vannak azért olyan helyzetek is, vagy időszakok, amikor valahogy nagyon szűkösnek tűnik az a tér ami jónak mondható. ilyenkor, nincs mit tenni, mint tényként kezelve elfogadni azt, ami éppen van.
Ez nem megalkuvás, nem feladás, ez nem negatív hozzáállás, csupán a jelen pillanat beazonosítása.
Ilyen őszinte pillanatban, kár lenne ragaszkodni a görcsös pozitív érzéshez, hagyom inkább átsuhanni magamon, kizárólag látogatóként kezelem, nem marasztalom, mint ahogy egy vendéget szokás.

Valamihez, valakihez ragaszkodni, ragadni, tapadni, egyébként sem szabadságot sugalló magatartás, inkább birtokló. Nem?
Ugyanez vonatkozik az érzéseinkre is!
Kényszeríteni magunkat bármire is, főleg érzésekre, csupán mert azt írják, mondják, hogy az vezet el a boldogabb élethez, nem mondhatnám, hogy pozitív dolog.

A helyes út, a választás.
A helyes út, az elfogadás.
A helyes út, a megengedés.

Csak finoman, csak szeretettel, csak hálával érdemes az élethez állni.
Mintha pillangó lennél.















2015. november 19., csütörtök

Hibázni szabad!




Tökéletesnek lenni, lehetetlen.
Tökéletes dolgokat alkotni szintén az.
Természetesen legyünk kritikusak magunkkal szemben, nem arról van szó, hogy ne, de legyen egy egészséges határa!
Na, de hol van az?


Jómagam is olyan szöszölős vagyok, olyan akinek a részletek szinte jobban számítanak mint maga az egész, és úgy érzem valamiért, hogy hibázni tilos.
Pedig hibázni, normáktól eltérőt alkotni, más utat bejárni, nem trendinek lenni, igenis lehet, szabad, sőt időnként kell!
A  "hibák" egyébként is inkább csak jelzések, jelzik, hogy nem arra megyünk, amerre szeretnénk. Simán lehet az is, hogy tetszeni fog ez a nem tervszerű irány, lehet, hogy jobb is mint az eredeti.



Egy szabályt kell csak szem előtt tartani, magunk és mások védelmében: Ne ártsunk!

Akkor miért ez a nagy felhajtás a tökéletesség körül? Egyáltalán a tökéletes, mint olyan, létezik?
Lehet valami, vagy valaki a hiábái ellenére tökéletes?
Igen!
Mindenki az! Pont úgy, ahogy van.
Akkor miért szeretnénk mégis mást?
Pont ezért! Mert mást szeretnénk, mint ami van. Az viszont nem jelenti azt, hogy jobb lesz, csak azt, hogy más lesz. Minden viszonyítás kérdése.
Talán ezért is nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mi tökéletes, hanem elég azzal, hogy milyen végeredményt szeretnénk.
És amíg a az úton haladunk, legyen öröm már maga az út.
Értékeljük azt, hogy képesek vagyunk változtatni, létrehozni valamit, valamit amit szeretnénk.

Gondolataid ide is megírhatod: maradjszep@gmail.com

2015. november 18., szerda

Egy katalógus három arca




Egy értékesítőnek, a legjobb dolog az elégedett vásárló!
Igazi boldogság az, amikor visszajelzést kapok arról, hogy már ketten is megdicsérték azt a rúzst, amit legutóbb rendelt, vagy hogy szeretne még három üveggel a Giordani Gold Essenza parfümből, mert a kolléganők napi szinten kérnek belőle "csak egy fújást".






Értékesítek ugyan ez tagadhatatlan, de nem vagyok vérbeli értékesítő. Sokkal jobban tudok örülni annak, ha az a megoldás, amit kínálok, segítség másoknak.

Mikor  a kezembe veszek egy katalógust és átlapozom, vagy megszagolom az illatosított oldalakat, elmondom mire gondolok.

Vásárlóként arra, hogy milyen szép és igényes ez az egész. Jó lapozgatni és mindig van benne valami új dolog.
Utána arra, hogy a barátnőmnek most lesz a szülinapja, és ez a Swarovski kristályokkal díszített karóra biztosan tetszene neki...
Végül arra, hogy mikor lesz már holnapután, amikor is átvehetem végre a csomagom?!

Értékesítőként teljesen más dolog jár a fejemben. Szinte azonnal beugrik, hogy az éppen akciós testápoló, parfüm vagy arckrém kinek is a kedvence. Tudom, hogy ki tud örülni a táskának, a kék sálnak és ki az, aki a körömlakkok szerelmeseként egy újabb színnel fog gazdagodni.






Végül pedig, egy ilyen katalógus, nem más mint egy mozgó illatszerbolt.
Igen, tényleg így gondolom! Olyan mintha lenne egy mozgó illatszerboltom, amit csak úgy ajándékba adhatnék bárkinek azért, hogy a számára szükséges pénzt ebből előteremthesse. Annyit, amennyit szeretne, amennyire szüksége van!

Vajon mit jelent neked, ha egy Oriflame katalógus kerül a kezedbe?
Ide megírhatod: maradjszep@gmail.com

http://hu.oriflame.com/products/digital-catalogue-current?p=201516





2015. november 10., kedd

Gondolatok, és még egy szivárvány is!



Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.
Isaac Asimov


Tegnap este katalógus zárás után, elővettem egy füzetet és egy tollat , majd nekiláttam a következő katalógus időszak megtervezéséhez.
Az első 10 perc, vagy még talán több is, teljes csendben telt el.
Nem jöttek az ötletek, nem jutott eszembe semmi, és már elég fáradt is voltam egy hosszasabb töprengéshez.
Aztán gondoltam felteszem az életmentő kérdésemet, mutasson is bármerre, követni fogom!
Nagy nyomtatott betűkkel az oldal közepére felírtam, majd a nyomaték kedvéért alá is húztam az alábbi mondatot:


MIT AKAROK VALÓJÁBAN?


Ez hatott. 
Igaz nem azzal kezdtem, hogy a katalógussal mik a terveim, hanem teljesen más dolog furakodott előre, ami egyáltalán nem baj, hiszen más területei is vannak az életemnek, amik legalább olyan fontosak, őket is dédelgetni kell egy picit. 
Mire befejeztem a jegyzetelést, a kép teljesen összeállt, kerek lett, és még valami; hatott rám. 
Több volt ez mint jó érzés! 
Talán egy megfejtett titok lehet ilyen, vagy eső után a szivárvány....

Ez a katalógus nagyszeű lesz! A borítója  nagyon könnyed és egy kicsit ünnepi, ízlésesen csillogós, a lányok többsége ezt szereti, de nagyon! 
Van benne új parfüm, azonos illatban tusfürdő, testápoló, Stardust néven keresd!
Továbbá, a nélkülözhetetlen Univerzális balzsam , most organikus méz kivonattal, és még sok szép, illatos figyelmesség névnapra, szülinapra, és igen, karácsonyra is!
Most ugyan november van, de gondolom, nem lenne ellenedre, ha a bőröd ünnepként élné meg a dolgos hétköznapokat is, ugye?


Ha még nem ismered az Oriflame termékeit és kipróbálnád szívesen, mindenféle kötelezettség nélkül, akkor csak írnod kell ide: maradjszep@gmail.com , és megoldjuk!














2015. november 6., péntek

Minden reggel legyen vidám!

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
George Gordon Noel Byron



A siker témakörét körüljárva, akaratlanul is belebotlottam  abba a ténybe, hogy bizony a sikereinket alig-alig értékeljük. Meg sem említjük! Mondom tovább. Hamarabb szóba kerül egy kudarcélmény, vagy egy régi sérelem, olyan frissen, ropogósan tálalva, mintha csak 5 perce történt volna.
Érdekes ugye?
Vegyük komolyan!
Nem is gondolnánk, milyen mély nyomot tud hagyni egy elfelejtett születésnap, házassági évforduló, vagy egy olyan élethelyzet, amikor magunkra voltunk hagyva. Igazán bántó tudott lenni, amikor megcsaltak, becsaptak, semmibe vettek bennünket. Kinek ne fájna?
Dédelgetni, őrizgetni ezeket az emlékeket viszont nem kell, sőt nem ajánlott! Igaz elfelejteni sosem fogjuk, viszont szakember segítségével  a negatív érzelmi töltetet kiiktatva, egy semleges történetet kapunk, egy olyan fontos történetet, amiből sokat tanulhatunk magunkról, a másikról, és a környezetünkről.

Úgy gondolom, 24 óra leforgása alatt elég sok jó dolog tud történni, kivétel nélkül mindenkivel, és ha már megtörtént, akkor azt sikerként könyvelhetnénk el. Minden jól kivitelezett cselekmény megérdemli az elismerést, ha mástól nem, akkor hát magunktól.

Reggel az első sikerem az, amikor a családom vidáman és időben indul el, ki-ki a maga útjára, suliba, illetve dolgozni. Ebben a sikerben, másfél órányi odafigyelés, vagy ha jobban tetszik, háttérmunka van.
Egy jó kezdés után kevésbé billen ki az ember az egyensúlyából, valahogy nem lesz vevő a negatív dolgokra . Erről a szintről könnyebb észrevenni a  kínálkozó lehetőségeket, könnyebben megy a tervezgetés, és könnyebben megy a munka is.
És ha valaki megkérdezné Tőled, hogy: Mesélj, mi újság?
Akkor már kezdhetnéd is mosolyogva: Képzeld, csodás reggelem volt és......
Jól hangzik, ugye?
Induljon hát minden nap könnyedén, lazán, jó hangulatban !

Megéri!



Ide is írhatsz: maradjszep@gmail.com






2015. november 3., kedd

Fogadd el, mást úgysem tehetsz!

A patak igazodik a lehetőségeihez, és úgy keres utat magának- nekünk is tudomásul kell vennünk mindazt ami a sorsunkban változhatatlan.
Szent-Gály Kata


Elfogadás.

Egy jól működő kapcsolatban- ami nem feltétlenül párkapcsolatot jelent, lehet rokoni, baráti is- ez valószínű nem téma, hiszen aki szeret, az figyel a másikra, és aki figyel a másikra, az ügyel arra, hogy ne tegyen olyasmit, ami a másiknak nem esik jól. Mindezt nem kötelességből teszi, csupán szeretetből. Mivel semmi és senki sem tökéletes, ezért eme tökéletlenséget képesek vagyunk elnézni, tolerálni, mindenféle  kellemetlen megjegyzések hozzáfűzése nélkül, hiszen elfogadtuk a másikat úgy ahogy van.
Azért van az a határ viszont amin túl már nem biztos, hogy olyan könnyen megy az elfogadás, hiába is szeretünk.
Ilyenkor az lenne a legjobb, ha a másik, akinek a zavaró dolgai vannak, felhagyna azzal amivel minket kibillent az egyensúlyunkból, és máris helyreállhatna a béke. Nem igaz? Igazán lehetne olyan jófej, hogy megváltozik a kedvünkért, ha már mi szeretjük Őt! Hiszen olyan keveset kérünk!
Na, persze!
Ébresztőőő!

Az elfogadás szó jelentését gondolom nem kell magyarázni. Mindenki ismeri, már csak azért is, mert a világ is ezt várja el, hiszen ez a helyes viselkedés, mellesleg tényleg !

Fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen!

Mindenkit?
Naná!

Olyannak amilyen?
Máshogyan úgysem lehetséges! 

Miért?
Azért, mert Ő ilyen!

És ha Nekünk az nem jó?
Az illető akkor is olyan lesz, amilyen!

Akkor, nincs is választásunk?
Persze, hogy van! Kompromisszumot is lehet kötni, vagy lehet nekünk változtatani, vagy lehet az illetőt mellőzni a kapcsolatból. 

Azt a kérdést nem árt feltenni magunknak, hogy ha már ilyen nagy erőfeszítéseket kíván maga az elfogadás, akkor miért akarjuk annyira, hogy elfogadjuk az illetőt?
Miért ragaszkodunk annyira? Mi ennek a valódi üzenete számunkra? Mi az üzenet magunkról?
Elképzelhető az is, hogy csak Nekünk fontos az a kapcsolat, a másik félnek meg olyan mindegy, hogy velünk, vagy nélkülünk folytatja tovább az útját.

Az elfogadás nem egyenlő az egyetértéssel, csupán tiszteletteljes tudomásulvétel, ezt azért ne feledjük!
Neked mi a véleményed erről?

Ide is írhatsz: maradjszep@gmail.com












2015. október 30., péntek

Változni, fogyni és Gombóc Artúr


Minden ugyanolyan, mint amilyennek megismerted. Éppen ez a lényeg. A változás benned van.
John Scalzi



Nem mondhatnám, hogy ideális az időzítés, de úgy döntöttem változtatok az életmódomon, ugyanis fogyni szeretnék.
Mivel nem ez az első nekifutásom, ezért pontosan tudom, melyik az az út ami nem a célba vezet, de mivel nem ez az első nekifutásom, azt is tudom, hogy hol szoktam a küzdelemben alulmaradni.

Elméletileg egy nagyon egszerű folyamatról van szó, gyakorlatilag viszont hiába az egyszerűség, mégsem sikerül mindig elsőre, némelyeknek pedig talán sohasem.
Mint minden más, ez is fejben dől el.
Ha sikerült meghoznunk a döntést, akkor három dolog van amit érdemes megetenni:

  1. Az étkezés megtervezése, amolyan mintaétrend kialakítása, beleértve a nasikat is, főleg a nasikat. Ez azért fontos, hogy ne történhessen meg olyan, hogy éhes vagyok, és nincs a közelemben a megfelelő étel, vagy rágcsálnék valamit,de úristen mi legyen az... stb.
  2. A rendszeres mozgás kialakítása. Hol történjen, mi legyen az, mikor történjen? 
  3. Naptár beszerzése. 

Nekem a naptár nagyon sokat segített. Egy egyszerű, hetes beosztású naptárat szoktam használni, ebbe írom be előre a főzési terveket, és még azt is, amit valójában aznap elfogyasztottam. Az edzéseket is lehet itt vezetni, és a hetenkénti mérlegelések eredményeit.

Idáig egyszerű, tényleg semmi bonyolult dolog nem történt, amit ne lehetne betartani, de most elárulom, hol szoktam megbukni.
Az egyik gyengém, a péksütemény, méghozzá az összes. Nem is emelném ki semelyiket, mert mindegyik jöhet, sós, édes, töltött, töltetlen. Olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, csak Én nem a csokoládéért rajongok, hanem a friss, puha, illatos pékárukért.
A másik pedig, a vacsora utáni időszak. Ez nem az éhségről szokott szólni, hanem a "csak úgy ennék még valamit"-ről, és ez az az érzés, amit tényleg nehéz leküzdeni. Talán ilyenkor a legjobb lenne lefeküdni aludni, de hát szerintem utoljára ovis koromban bújtam ágyba este nyolckor.
Mindegy.Az erő velem van, Én meg az erővel, semmi kétség, menni fog!

Ennyi lenne a feladat. Holnap kezdődik és ha minden jól megy, akkor boldogan éltek, míg meg nem haltak.


Ötleteket, észrevételeket ide írhatsz: maradjszep@gmail.com